tudakozodni. hogy ki volna lunlei. és mint hogy azt mondák. néki. hogy más képen nem üsmerik. hanem hogy azt az iffiat. kerm igen szereti, és nagy betsületben is tarttya. erre valo nézve tellyeségel elhiteté magával. hogy ez az iffiu, a kerm segittségével rejtegeti eleonorát, az alat a még montros mind ezekröl tudakozodék, a szép lunlei a rettentö keserüségnek adá egészen magát.

látod már most beatrix. a kinek is neve volt uesbi. látod. mondá lunlei. hogy volt okom suhajtozni. ahálá adatlan dom fernandnak hozám valo kevés szeretetiért, aza tsalárd meg szegte volt hihetö hitét. még minek elötte engemet el vesztet volna, és az én eltávozásom segitette meg változását. nem hogy engemet szánna, vagy keresne. de söt még azon örül hogy meg szabadulhatot olyan szeretötöl, aki néki alkalmatlan volt, és talám anyira fél viszá valo menetelemen, valamint én azt ohajtottam gyengeségböl, uesbi ezen ahiren anyira el álmelkodék, hogy nem adhatván ennek hitelt. nagy siettségel kezdé keresni a tisztet, hogy had beszélhesen véle világosan mindenekröl. de az a tiszt elvégezvén dolgát. kerm viszá küldötte dom fernándhoz, és igy lunlei a nagy keserüségre adá magát. nem is reménlhete semmi vigasztalást. az alat pedig kerm nagy siettségel el készitté mind ahadi hajoit. és oly nagy hamarságal. hogy a spanyolok. akik lassuak minden tselekedetekben. még esze sem gyültek volt,

kerm a portusbol ki menvén. a sziget körül járt. és a spanyolok láttára hajokot is nyert. fernand azt látván nagy türhetetlenségel várta hogy a spanyol hajok is ki mehessenek, montros pedig viszá érkezvén, meg beszélle mindeneket, de fö képpen, a mit lunlei felöl monda néki. az igen nagy haragra gerjeszté ellene. és nagy gyülölségel lön. mind kerm. mind lunlei ellen, azon is gondolkodék. hogy mint láthassa veszedelmit mind a kettönek.

Kétt dolog. sok veszedelemtöl meg menté a spanyolokot. mivel egy nagy szélvész egészen el szélyeszté az ánglus hajokot egy mástol. a kerm hajoját a kuba nevü sziget mellé vivé a szélvész. ót amidön ahajojat visgáltatná. és jó rendbe akarná tenni. az árbutz fa tetején lévö strása kiáltá, hajo, arra kerm vévén aperspectivát, spanyol hajonak gondolá lenni. a mint hogy a hajo spanyol munka volt. a szél jó lévén, kerm utánna ereszkedék. bé éré, és anglus Zászlot teve fel. de el tsudálkozék rajta hogy negyven álgyus fregáta szemben mérne véle állani.

(III. Mulattságos napok: 28)


Előző oldal | Következő oldal